Mátra maraton - 2012

Az előzmények: A verseny hete ismét nem indult zökkenőmentesen: hétfőn napközben, mintha fájdogálni kezdett volna a torkom. Gondoltam ilyen pechem nem lehet, hogy tavaly kéztörés miatt, idén pedig holmi torokgyík miatt ne álljak rajthoz a Mátrában. A gondolatnak teremtő ereje van, ezért elhatároztam, hogy nem leszek beteg! 

Bükk maraton - 2012

2012. augusztus 5. Nagyon korán ébredtünk reggel, bepakoltuk a kocsiba a szombat este összecsomagolt holmikat, felapplikáltuk a kocsira a bringákat, és irány a Bükk. Útközben hallgattunk időjárás jelentést, amiben előre figyelmeztettek a kánikulára, és azt javasolták, hogy aki teheti a nap folyamán tartózkodjon vízparton, kerülje a fizikai megterhelést, és öltözzön lenge, természetes anyagokból készült ruhákba. Na ezeken jót röhögtünk... versenyközpont a prérin, vízpart nulla, ici-pici fizikai megterhelés, műszálas szűk mezek. :D

SPD pedál??? Az meg mi?

 

Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, 2008 tavaszán kezdtem el bringázgatni. Ahogy telt-múlt az idő, pörögtek a hónapok, egyre többet nyúztam a biciklit. Egyre többet jártam ki vele terepre is, így jött az igény egy új teleszkópra, mert ami alapból rajta volt a bringán, elég gyengének bizonyult, nem nagyon akart mozogni fél mázsa körüli énem alatt. A teló cseréje igen sokat dobott Dezső (a bicikli) kinézetén, kezdett már úgy festeni, mint egy igazi hegyikerékpár.

Egy szép napon - 2009 őszén - Levente ránézett (hatalmas) taposó-pedálomra, és egy klasszikust idézve csak annyit mondott: "ciki már neked ilyennel járni". Ettől a megjegyzéstől egyenes út vezetett a bringaboltba, ahol megvettük életem első spd-pedálját. Nagy nehezen sikerült vennem cipőt is, ami ugyebár nem könnyű feladat, hiszen legyen strapabíró, ne kerüljön több havi bérembe, legyen kényelmes, legyen a méretemben és nézzen ki jól. Tehát cipő megvan, pedál felszerelve, indulás kipróbálni!

Dezső, a későn jött szerelem

Baromira jól hangzana, ha azt mondanám/mondhatnám, hogy mindig is tudtam, hogy bringázni akarok, vagy hogy előbb tudtam bringázni mint járni, de ez köszönő-viszonyban sem lenne a valósággal. Tisztán emlékszem még a legelső biciklimre, amit a dédszüleimtől kaptam ovis koromban, és hogy nem volt egyszerű megtanulni használni a járművet. Valamiért a fékezéssel voltak gondjaim - most persze többet húzom, mint kéne! :) Akkor tanultam meg egy csapásra biciklizni - segédkerekek nélkül - mikor láttam, hogy a szomszéd kislány is tud. Ez elég motiváció volt.